A kukoricacsuhé megmunkálása az alkotó gyermekkorából hozott természetes anyagok iránt érzett szeretetéből, a kukoricacsuhé lenyűgöző szépségéből, színei, formázhatósága által nyújtott végtelen lehetőségek kihasználásának igényéből, örömszerzésből kezdődött. Eleinte a család és barátok részére készültek a csuhébábok.
A nyilvánosság elé 1997-ben a Páty Faluközösségért Alapítvány által szervezett Ügyes kezek kiállításon lépett Kolozsvári Antalné született Hegedűs Erzsébet. A meleg fogadtatás lelkesültsége újabb és újabb alkotások születéséhez és kiállításokon való részvételhez vezettek. 2005-től minden évben részt vesz a Betlehemi Jászol országos kiállításon, melyet a Magyar Kézművességért Alapítvány szervez.
Művei mindig a díjazottak között szerepeltek. Eddigi népművészetének legnagyobb elismerését 2010-ben Rómában a „100 jászol” kiállításon II. helyezést elért betleheme érte el. 2013-ban valósult meg az első önálló kiállítása a Pátyi Közösségi Házban. Kolozsváriné csuhébabáinak különlegességét a figurák megjelenítésének mondanivalója adja, nem egyszerű kézműves termékek, hanem tökéletesen kidolgozott kompozíciók, melyek a rég elfeledett paraszti élet egy-egy pillanatát örökítik meg. Így született meg a 10 alkotásból álló Falusi életképek kompozíció, mely 2014-ben a „Magyar Kézműves Remek” kiállításon Remek díjat kapott.
2017-ben a második önálló kiállítása SZENT GYÖRGY NAPTÓL BEHAJTÁSIG címmel viselte, mellyel az állattartás és a falusi életmód jellegzetes eseményeit mutatta be. Különlegesek és élethűek a jelenetek alakjai, figurái alaposan kidolgozottak, tökéletesen tükrözik azt az életérzést, amit már csak az alkotások útján tudunk megmutatni a régi életformából a jelen és a jövő nemzedékének.
A kiállítást megnyitó Dr. Tátrai Zsuzsanna néprajzkutató a legnagyobb elismeréssel szólt Kolozsvári Antalné munkáiról és fontosnak tartaná, hogy az alkotásai méltó helyen, önálló kiállító teret kapjon, akár a Hagyományok Házában, vagy a Páty Faluközösségért Alapitvány helytörténeti gyűjteményeként a Közösségi házban.
Kolozsvári Antalné munkássága nem csak a kiállított munkákból állt az elmúlt években, hanem aktívan közreműködött a helytörténeti tárlatok szerkesztésében, tárgyak adományozásával, vagy a Viseletek című kiállítás bábuinak autentikus öltöztetésével segítette a helytörténeti munkát. Ezenkívül fontos volt számára, hogy a csuhébáb készítés tudását továbbadja a Közösségi Házban , vagy a helyi gyermekintézményekben esetenként tartott kézműves foglalkozásokon.
Indoklásul idézném az első önálló kiállításon elhangzott nyitó beszéd záró sorait:
„Mert amiről egyszer műtárgy keletkezik, azt annak elpusztulásáig nem felejti el a társadalom – ez a múzeumok, galériák, vagyis kulturális terek legfontosabb szerepe. Így nem fogjuk mi, ezen kiállítás látogatói elfelejteni, hogy akár még 20-25 éve morzsolták a kukoricát és nem konzervet vettek, vagy, hogy kézzel mostak és nem mosógéppel. És így szerzünk tudomást ma arról, hogy 1933-ban a Komádi nagyvásárban egy fiatal lány ivóvizet árult, és pontosan nyolcvan évvel később, most nyílik meg a lánya első kiállítása”.
Páty község életében a gyors fejlődést kiegészítendő talán még nagyobb jelentőségű a múlt megismertetése, mind egy természetes anyag használatával, mind pedig ezen anyag által bemutatott múlt idéző kompozíciókkal, a paraszti élet bemutatásával.
A legfontosabb Kolozsváriné műveiben a közvetítés: egy kort, egy eseményt, egy érzést, melyet a „100 jászol” kiállításon fogalmaztak meg a legjobban „az alkotó fantáziája, a felhasznált anyag természetessége és a szerkesztés egyszerűsége folytán a mű teljes mértékben közvetítette a ház melegét és a Szent Család életét.”
Pátyi Értéktár 